Cikksorozatunk előző két bejegyzésében a manapság különösen nagy érdeklődésre számot tartó átalányadózást, illetve az új „kata” törvény rendelkezéseit tekintettük át. Sorozatunk utolsó részében lényegre törően összefoglaljuk az egyéni vállalkozók rendelkezésére álló harmadik adózási formát, a vállalkozói jövedelemadózást (VSZJA), más néven a tételes költségelszámolás alkalmazását.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmét úgy állapítja meg, hogy a vállalkozói bevételből levonja az elismert és igazolt költségeket.
Annak az egyéni vállalkozónak, akinek a vállalkozása komolyabb költségekkel működik, érdemes megfontolnia ezen adózási mód választását.
Fontos szempont lehet ugyanakkor, hogy a vállalkozói jövedelem szerinti adózás – a szabályrendszer specialitása, részletezettsége, az adminisztrációs kötelezettségek sokrétűsége miatt – vélhetően lényegesen magasabb könyvelési, adminisztrációs díjjal jár, mint a másik két, már említett adózási forma alkalmazása.
A tipikus vállalkozói bevételeket, a bevételt növelő-csökkentő tételeket, és a jellemző, elismert költségeket, az értékcsökkenési leírás, és a veszteségelhatárolás szabályait az Szja tv. (személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény) vonatkozó rendelkezései és annak mellékletei, valamint a NAV korábbi cikkeinkben is említett 03. számú információs füzete kimerítően taglalják.
Ugyanakkor tipikus költségként meg kell említeni a vállalkozói kivétet, mely egyszerűen fogalmazva az egyéni vállalkozó „saját magának juttatott munkabére” (vagyis az egyéni vállalkozó személyes munkavégzésének díjazása, ennek összegét maga az egyéni vállalkozó határozza meg).
Az Szja tv. értelmében a vállalkozói jövedelem a növelő és csökkentő tételekkel módosított bevétel és az elszámolható költségek különbözete. Ezen összegből kiindulva pedig, a vállalkozói adóalap a tárgyévi vállalkozói jövedelem, valamint a korábbi évekről áthozott és a tárgyévi jövedelemmel szemben érvényesített veszteség figyelembevételével megállapított összeg.
Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói szja-fizetési kötelezettség kiszámítása előtt meg kell állapítania, hogy a fenti jövedelme alapulvételével kiszámított vállalkozói adóalap elérte e a jövedelem-(nyereség-)minimumot, amelynek a tárgyévi adóalapba beszámító vállalkozói bevétel 2 százalékát kell tekinteni.
Az Szja tv-ben részletezett esetekben az egyéni vállalkozónak alkalmaznia kell a jövedelem-(nyereség-)minimumra vonatkozó rendelkezéseket.
A vállalkozói adóalap után az adó mértéke 9%.
A vállalkozói osztalékalapot ezt követően az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani, mely után az szja mértéke 15%, a szociális hozzájárulási adó mértéke pedig 13% (az adófizetési felső határig, azaz éves szinten a minimálbér 24-szereséig). Ezek bevallására az éves szja bevallásban kerül sor, az adók egyidejű megfizetésének kötelezettségével.
A részletszabályok ismertetését e blogbejegyzésünkben terjedelmi okokból mellőzzük, azokról az eziránt érdeklődők az Szja tv-ből és a NAV hivatkozott információs füzetéből tájékozódhatnak.
A vállalkozói jövedelem szerint adózást választó egyéni vállalkozónak alap-és részletező nyilvántartásokat kell vezetnie, melyeket érdemes vagy eleve adózási, könyvelési szakemberre bízni, vagy vele konzultálva kialakítani és vezetni.
Az egyéni vállalkozó év közben havi bevallás benyújtására kötelezett (idén a 2258 típusú nyomtatvány alkalmazandó, mely elérhető itt), melyben a vállalkozói kivét után a személyi jövedelemadóelőleget negyedévente, a negyedévet követő hó 12-éig kell bevallania és megfizetnie a költségvetés részére. A vállalkozói osztalékalap utáni adót viszont csak az éves szja bevallással kell megfizetni.
Az egyéni vállalkozó havonta köteles megállapítani, bevallani, és megfizetni a költségvetés felé az őt terhelő szociális hozzájárulási adó és társadalombiztosítási járulék összegét. Ez ugyanakkor nem mentesíti őt, mint kifizetőt – „foglalkoztatót” – terhelő bejelentési, bevallási, befizetési, és egyéb kötelezettségek alól.
Fontos, hogy a főfoglalkozású egyéni vállalkozó esetén ezek alapja havonta a vállalkozói kivét összege, de legalább a járulékfizetési alsó határ (idén 200.000 Ft vagy legalább középfokú iskolai végzettséget / középfokú szakképzettséget igénylő főtevékenység esetén 260.000 Ft), illetve a minimum szociális hozzájárulási adóalap (az előző összegek 112,5%-a) szerinti közterheket minden hónapban meg kell fizetnie a költségvetés részére.
Az egyéni vállalkozó érvényesítheti a családi adó- és járulékkedvezményt, valamint az egyéb adóalapkedvezményeket év közben, vagy az adóévet követően az adóbevallásában, egy összegben is.
Érdemes a NAV honlapján megtalálható, Excel formában letölthető Vállalkozói kalkulátort használni, az információs füzeteket áttanulmányozni, és feltétlenül adózási szakemberhez, például adójogászhoz fordulni a vállalkozás adózási formájának helyes megválasztása érdekében.