A magánszemélyeknek gyakran okoz dilemmát az, hogy szeretnének egy kis plusz bevételszerzés érdekében valamilyen, jellemzően másodállású (vállalkozási) tevékenységet végezni, ugyanakkor szeretnék elkerülni az ezzel járó komoly adminisztrációt, és főként az adó- és járulékfizetés formájában megnyilvánuló extra költségeket.
Gyakori, hogy az úgynevezett „7-es adószámban” látják a megoldás kulcsát, és adószámos magánszemélyként szeretnék megvalósítani terveiket, szemben a vállalkozás valamilyen formájával.
Mostani blogbejegyzésünkben tiszta vizet öntünk a pohárba.
Megvizsgáljuk, hogy hol húzódik a határvonal, amelyen túl az adott tevékenység már csak gazdasági tevékenység keretében, egyéni vállalkozás formájában végezhető, és mely folytatható még adószámos magánszemélyként.
Jogszabályi háttér
Az egyes adójogi törvények hasonlóan rendelkeznek a gazdasági (vállalkozási) tevékenység fogalmáról, lássuk tehát először ezeket.
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 7. § 51. pontja szerint: vállalkozási tevékenység az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a természetes személy, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerűen végez.
Az Art. 16. § (2) bekezdése deklarálja azt is, hogy adóköteles tevékenységet – a 32. §-ban és az Áfa tv.-ben foglalt kivétellel – csak az állami adó- és vámhatósághoz bejelentkezett, adószámmal rendelkező adózó folytathat.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 6. § (1) bekezdése alapján a gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 3. § 46. pontja az Áfa tv. idézett rendelkezésével egyezően fogalma.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Kattv.) 1. § (1) bekezdés, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 1. § (1) bekezdés nem ad ilyen pontos definíciót, de a vállalkozási tevékenységet mindkét jogszabály „a vállalkozás jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenysége”-ként aposztrofálja. – Frissítés: 2022.09.01-től az új kata törvény rendelkezései alkalmazandók.
A gazdasági (vállalkozási) tevékenységnek az alábbi ismérvekkel kell tehát rendelkeznie:
- ellenérték elérésére irányultság, illetve ellenérték eredményezése,
- tartós vagy rendszeres jelleg,
- üzletszerűség,
- független formában való végzés.
Ezeknek a feltételeknek a jellemzőit a későbbiekben kifejtjük.
De akkor mi az a „7-es adószám”?
Az önálló tevékenység
Az Szja tv. szerint önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe.
Az adóhatóság az adószámos magánszemélyek részére 7-es számmal kezdődő adószámot állapít meg, vagyis innen ered ez a köztudatba ivódott kifejezés.
Nem önálló tevékenység például a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban végzett tevékenység, melyek sajátságos ismérvekkel rendelkeznek.
Jellemző a nem önálló tevékenységre például:
- a személyes munkavégzési kötelezettség,
- a munkahelyi hierarchia (alá-fölérendeltség),
- a munkáltató utasításadási joga,
- a munkavégző személy munkára való rendelkezésre állási kötelezettsége munkavégzés hiányában is,
- a meghatározott helyen és időben való munkavégzési kötelezettség,
- a munkáltató által biztosított eszközök, anyagok, egyéb munkavégzési feltételek stb.
A nem önálló tevékenységen kívüli egyéb bevételszerző vagy arra irányuló tevékenység tehát az Szja tv. értelmében önálló tevékenységnek minősül.
Az önálló tevékenységre a legtipikusabb példák az alábbiak:
- a megbízás alapján végzett tevékenységből származó jövedelem,
- az ingó bérbeadásából származó jövedelem,
- a termőföldnek nem tekinthető ingatlan bérbeadásából származó jövedelem,
- a magánszálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó jövedelem,
- ingatlan és ingó eladása gazdasági tevékenységként.
Bizonyos feltételek mellett egyes ingatlanok bérbeadása kizárólag adóazonosító jel (azaz a magánszemélyek 8-assal kezdődő adóazonosító számának) birtokában is végezhető, melyről részletesebben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 10. számú Információs füzetéből (az „Általános forgalmi adó” fül alatt) lehet tájékozódni.
Minden egyéb esetben adószám igénylése szükséges. Adószáma azonban nem csak egyéni vállalkozónak, hanem adószámos magánszemélynek is lehet.
Az önálló tevékenységből származó bevétel, az ebből származó jövedelem megállapításának, valamint a költségelszámolásnak speciális szabályai vannak, melyet ehelyütt nem részletezünk, azok megismerhetőek a NAV 02. számú Információs füzetében. (A „Személyi jövedelemadó és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok, más közterhek” fül alatt.)
Ugyancsak tájékozódni lehet ebből a kiadványból az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek adó- és járulékfizetését, valamint a részükre bevételt juttató kifizetők kötelezettségeit érintő rendelkezésekről is.
Fel kell hívni ugyanis a figyelmet arra, hogy míg az egyéni vállalkozó saját maga után vallja be és fizeti meg az adókat, járulékot, addig az adószámos magánszemély esetében, ha a részére kifizető juttat bevételt, e kötelezettség az utóbbit terheli.
A kétféle formáció közötti jelentős különbség továbbá az is, hogy az adószámos magánszemélyt iparűzési adófizetési kötelezettség nem terheli, de több szempontból is (pl. költségelszámolás) kedvezőtlenebb helyzetben van az adózása az egyéni vállalkozókénál.
Ki az az adószámos magánszemély?
Az adószámos magánszemély lényegében az, aki az előzőekben bemutatott bevételszerzés okán számlaadásra kötelezett, de nem végez vállalkozási tevékenységet.
A határvonal az adószámos magánszemély és az egyéni vállalkozó között a korábban már ismertetett feltételekben rejlik:
Amennyiben a magánszemély alkalomszerűen – nem rendszeresen -, eseti jelleggel, nem üzletszerűen – azaz nem kimondottan haszon-, illetve rendszeres jövedelemszerzésre irányulva – végzi a gazdasági tevékenységet, akkor az adóhatóságtól adószámot igényelhet anélkül, hogy egyéni vállalkozóvá válna.
Egy példán keresztül bemutatva:
Ha valaki szellemi szabadfoglalkozásúként végez alkalmanként fordítói, lektorálási, korrepetitori tevékenységet, úgy számára elegendő az adószámos magánszemély formáció. Azonban ha ez a tevékenysége gyakorivá, ismétlődővé válik, azaz rendszeres jövedelemben szeretne általa részesülni, úgy e tevékenysége már vállalkozásnak minősül.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egyes tevékenységek jogszabályi előírás folytán nem végezhetőek adószámos magánszemély formában, csak egyéni vállalkozóként, vagyis ezen okból kifolyólag is körültekintően kell kiválasztani a tevékenységvégzés formáját .
A határvonal a kétféle „létforma” között tehát rendkívül halovány és képlékeny,
érdemes tehát adószakemberhez fordulni annak eldöntése végett, hogy szükséges-e a magánszemélynek vállalkozóként eljárnia az adott tevékenységvégzés során, vagy elegendő csak adószámos magánszemélyként fellépnie.
A gazdasági tevékenység ismérvei
Mint arra a blogbejegyzés elején már utaltunk, a gazdasági / vállalkozási tevékenység jellemzői az ellenérték elérésére irányultság, illetve az ellenérték eredményezése, a tartós vagy rendszeres jelleg, az üzletszerűség, és a független formában való tevékenységvégzés.
A gazdasági tevékenység fogalmában nem jelenik meg a haszon, a nyereség vagy más hasonló kategória, így a profit realizálása vagy az arra való irányultság nem feltétele a tevékenység vállalkozási tevékenységként való minősítésének.
1. Üzletszerűség, illetve tartós vagy rendszeres jelleg
Ez a két feltétel vagylagos kapcsolatban áll egymással.
Nem szükséges tehát, hogy az adott tevékenységet tartósan, rendszeresen végezze az adóalany, egyszeri tevékenység is megalapozhatja a vállalkozást, ha az üzletszerűen történik.
A szavak köznapi jelentéséből kiindulva az üzletszerűség valamilyen, kifejezetten haszonszerzési célzattal történő tevékenységvégzést jelent.
Valamely tevékenység akkor tekinthető tehát üzletszerűnek, ha azt nyereség- és jövedelemszerzésre irányuló célzattal, az adóalany a saját kockázatára folytatja.
Az üzletszerűség akkor teljesül, ha a magánszemély tevékenységében megjelenik a nyereségre irányultság.
A tartósság és a rendszeresség kritériuma pedig arra utal, hogy ha valamely ellenérték fejében végzett tevékenység ugyan nem tekinthető üzletszerűnek, de azt tartósan vagy rendszeresen folytatják, akkor a tevékenység az adójogszabályok szempontjából szintúgy gazdasági tevékenységnek minősülhet, feltéve, hogy annak egyéb feltételei is fennállnak.
Természetesen gyakorta előfordul az is, hogy valamely tevékenység üzletszerű, és egyidejűleg tartósan és / vagy rendszeresen is folytatják azt.
Hétköznapi példával élve:
Ha egy édesanya a gyermekei által kinőtt ruhákat értékesíti valamely online platformon, az önmagában jellemzően akkor sem teremt adóalanyiságot, ha erre több alkalommal kerül sor (az értékesített termékek mennyiségét, az értékesítés körülményeit, és a bevétel nagyságrendjét is górcső alá kell venni).
De ha ugyanez az édesanya a piacon direkte azért vásárol egyetlen egyszer ruhaneműket, hogy azokat kimondottan a haszonszerzés reményében internetes piactereken árusítsa, akkor az már gazdasági tevékenységnek minősül és azt csak vállalkozói formában gyakorolhatja.
2. Az ellenérték, mint eredmény vagy célzat
Az ellenérték szerzésére irányultság, illetve az ellenérték eredményezése ugyancsak a gazdasági tevékenység fogalmi eleme.
Nem az számít tehát, hogy az adott tevékenység profitábilis legyen, elegendő az, hogy annak célja vagy eredménye az ellenérték, azaz a bevétel legyen.
Ily módon az ingyenesen végzett tevékenységek önmagukban nem tekinthetőek gazdasági tevékenységnek.
3. Független formában való végzés
Az Áfa tv. 6. § (5) bekezdése egzaktan megfogalmazza, hogy nem minősül független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.
Ezen kritériumnál továbbá visszautalnánk a cikkünk azon korábbi részére, melyben a nem önálló tevékenység egyes ismérveit mutattuk be. A nem önálló tevékenység ugyanis nem tekinthető független formának.
Lehetséges adózási módok
Amennyiben sikerült eldönteni, hogy az adott tevékenység végezhető-e adószámos magánszemélyként, vagy arra csak egyéni vállalkozóként van mód, úgy számba kell venni az egyes adózási lehetőségeket.
Jelen blogbejegyzésnek nem tárgya ezek részletekbe menő ismertetése, ugyanakkor egy rövid összefoglalóval segítünk olvasóinknak az alapfogalmak megismerésében.
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózását illetően már utaltunk a NAV 02. számú Információs füzetében (A „Személyi jövedelemadó és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok, más közterhek” fül alatt.) foglaltakra, cikkünk ezen pontjában a vállalkozási tevékenység adózásáról ejtünk néhány szót.
Általános forgalmi adó
Amennyiben a fentiek szerinti ismérvek alapján a tevékenységet folytató magánszemélynek egyéni vállalkozóként eljárnia, úgy döntenie kell – már az adóhatósághoz való bejelentkezéssel egyidejűleg -, hogy a termékértékesítésének, illetve szolgáltatásnyújtásának általános forgalmi adózására milyen szabályokat kíván alkalmazni.
Erre az alábbi főbb lehetőségek állnak rendelkezésére:
- alanyi adómentesség választása: időarányosan évi 12 millió Ft bevételig választható forma. Ekkor a vállalkozó áfa felszámítására nem kötelezett, és áfa levonására nem jogosult (ezek alól néhány kivételt ismer a törvény). Részletesen az Áfa tv. XIII. fejezete ismerteti az ezzel kapcsolatos szabályokat. Azon tevékenységek esetén, melyek kapcsán számottevő költségek nem merülnek fel, érdemes ezen adózási módban gondolkodni.
- általános áfa szabályok alkalmazása: ebben az esetben a főszabály az, hogy az adóalany a termékértékesítése / szolgáltatásnyújtása kapcsán áfa felszámítására kötelezett, és bizonyos feltételek fennállása mellett levonásra is jogosult.
Meg kell jegyezni, hogy az egyéni vállalkozók kapcsán az Áfa tv. pénzforgalmi szemléletre is módot ad, azaz lehetőség van arra (61. §), hogy az egyéni vállalkozó a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték részére történő megfizetésekor állapítsa meg. Viszont, ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az előzőektől eltérően a fizetendő adót a 45 napos határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
Jövedelemadózás
Az egyéni vállalkozó a jövedelemadózására két törvény alkalmazása közül választhat: vagy az Szja tv., vagy a Kattv. szabályai szerint járhat el. – Frissítés: az új kata törvény itt érhető el.
Az egyéni vállalkozó számára választható:
- az általános szabályok szerinti személyi jövedelemadózás,
- ugyanakkor az Szja tv. lehetőséget biztosít egyes feltételek fennállása mellett az átalányadózás alkalmazására is.
Ezekről részletekbe menően a NAV 03. számú Információs füzetéből (A „Személyi jövedelemadó és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok, más közterhek” fül alatt.) lehet tájékozódni.
Az szja mellett felmerül az egyéni vállalkozók számára a társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is, melynek részletei ugyancsak ismertetésre kerültek a NAV említett 03. számú Információs füzetében.
A harmadik opció, az alanyi adómentességhez hasonlóan évi 12 millió Ft-os bevételi értékhatárig a kisadózó vállalkozások tételes adójának választása.
Ezen adónem kiváltja az szja, a társadalombiztosítási járulék, és a szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettséget is. Az idei évi változásokat ezen adónem tekintetében a korábbi blogbejegyzésünkben ismertettük, részletszabályai pedig a NAV 61. számú Információs füzetében (az „Egyéb adónemek, kötelezettségek” fül alatt) tanulmányozhatóak.
Iparűzési adózás
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) IV. fejezete rendelkezik az iparűzési adó szabályairól.
Eszerint az adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
Jelen esetben is hangsúlyos tehát a profitorientált, illetve bevételszerzésre irányuló tevékenység.
A Htv. 39. §-a rendelkezik az iparűzési adó alapjának főszabály szerinti megállapításáról – mely szerint az értékesítés nettó árbevétele csökkenthető bizonyos költségekkel (pl. ELÁBÉ) -, azonban terjedelmi okokból ezt sem részletezzük.
Csupán fel kívánjuk hívni arra olvasóink figyelmét, hogy bizonyos egyéni vállalkozók a főszabályon kívül választhatnak más, egyszerűsített adóalap megállapítási módot is (Htv. 39/A. – 39/B. §):
- az Szja tv. szerinti átalányadózó, illetve az évi maximum nettó 8 millió Ft bevételt realizáló vállalkozó dönthet úgy, hogy az adó alapja a jövedelme / bevétele törvényben előírt %-ában legyen meghatározva,
- míg a katás (kisadózó) vállalkozó dönthet úgy, hogy székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint adóalappal kalkulálva fizeti meg iparűzési adóját.
Az egyszerűsített adóalap megállapításának választását be kell jelenteni az illetékes önkormányzatok felé, de előtte érdemes adószakemberrel konzultálni, hogy az alapeset, vagy az egyéb, egyszerűsített módozatok alkalmazása a kifizetődőbb a vállalkozó részére.
Konklúzió
Habár első ránézésre úgy tűnhet, hogy magánszemélyként könnyű és veszélytelen valamilyen gazdasági tevékenységbe kezdeni, de amint azt a blogbejegyzésünkben bemutattuk, ennek során számos problémakörrel és tisztázandó kérdéssel szembesülhetnek a vállalkozó kedvű személyek.
Avégett, hogy a vállalkozó (vagy az adószámos magánszemély) ne tévedjen el a jogszabályok erdejében, erőforrásait a tevékenységére koncentrálhassa, és ne bonyolult hivatali ügyek intézésére kelljen fordítania, érdemes tanácsadás érdekében szakembert felkeresnie.
Jegyzet
Jelen blogbejegyzés a 2021. február 19-én hatályos jogszabályokat vette alapul.